Könyv jöjjön:
Terry Pratchett: Kisistenek (Small Gods)
Egyik kedvenc szerzőm műve ez a könyvecske, nem rég sikerült elolvasni és rögtön az általam olvasott Pratchett könyvek Toplistáján az első helyre ugrott. Terry Pratchett a második legolvasottab angol író és annak ellenére hogy már több mint 15 éve olvashatók művei magyarul, hazánkban alig-alig ismert. Nem hiszem hogy cikkem változtat ezen a helyzeten, de mindenkinek csak ajánlani tudom a szerzőt, mert nagyon érdekesek és viccesek történetei, valamint a szerző stílusa az utánozhatatlan kategóriába esik. Talán Karinthy vagy Örkény stílusához tudnám hasonlítani, náluk éreztem ilyesmi teljesen nyakatekert szemléletmódot, viszont alapvető különbség hogy Pratchett leginkább a fantasy műfajában alkot (szerencsére elég termékenyen csak a Korongvilág sorozatban több mint 40 műve jelent meg). Ez a könyv is a híres Korongvilág (Discworld) sorozat tagja. A sorozat alapját a helyszín adja, a Korongvilág egy képzeletbeli világ mely négy hatalmas elefánt hátán nyugszik akik pedig egy még hatalmasabb teknőc (nevezetesen Nagy A'Tuin) hátán állnak, és Nagy A'Tuin csak úszik a végtelenben, ki tudja meddig. A sorozat könyvei általában nem kötődnek szorosan egymáshoz, csak a világ azonos és vannak visszatérő szereplők, például a láthatatlan egyetem könyvtárosa (aki a könyvtárban található könyvek mágikus tulajdonságai révén egyszercsak orángutánként folytatta tovább életét), vagy maga a Halál (AKI CSUPA NAGY BETŰVEL SZÓLAL MEG, és megtudhatjuk róla hogy szeret méhészkedni, csak azt nem szereti amikor az egyik méh a koponyájába száll, mert megfájdul tőle a feje). Jelen könyv is egy teljesen különálló történetet mesél el. A hihetetlen erőben levő Nagy Isten Om (akinek erejét a megszámlálhatatlan sok hívő hite adja) egyszer csak azt veszi észre hogy teknősbéka alakot ölt, és csak egyetlenegy hívője maradt Tesveer, aki talán a legügyetlenebb és legegyszerűbb fiú akit csak el lehet képzelni. Om természetesen elég kényelmetlenül érzi magát jelenlegi állápotában, úgyhogy egyből egyetlen hívője segítségével régi hatalmának visszaszerzéséhez fog. Az igencsak szegényes feltéteteleknek megfelelően (nem sok gyámoltalanabb állatot tudok a teknőcnél, és nem igazán hinné el egyetlen ember sem hogy istene, aki ráadásul igencsak nagy bosszúálló hírében áll, egy teknőc páncéljába bújik bele hogy hívőihez szóljon) elég kalandos út elé néznek főhőseink, akinek útját még a Kvizíció vezetője Vorbis hatalmi törékvései is nehezítik. Furcsábbnál furcsább helyszínek és szereplők tarkítják útjukat, és persze megszámlálhatatlan kalandban, harcban, menekülésben és kutyagolásban van részük. A könyv érdekessége hogy Pratchett elég érdekes világnézetét ebben a könyvben a vallásra kivetítve mutatja be, és szinte észrevétlenül mutatja be a vallások alapvető tulajdonságait/hibáit, és igencsak elgondolkodtató következtetéseket vonhat le az ember ha elgondolkodik aszerint a különös és szokatlan észjárás szerint, amin Pratchett gondolkodik. Mindenképpen érdemes szerintem megismerkedni a könyvvel és írójával, nagyon sok mindent tanulhat az ember belőle, mivel olyan szemszögből is megmutat dolgokat ami magunktól nem jutna eszünkbe, és nagyon fontos szerintem a dolgokat a lehető legtöbb nézőpontból megvizsgálni. Aki viszont szórakozásra vágyik, és nem riasztja el az a humor, amely gondolkodást igényel, számára is kellemes perceket okozhat ez a könyv.
