Tizenhetedik ajánlat

Weezer - (If You're Wondering If I Want You To) I Want You To

A csávók egy teljesen más világban élnek, de nekem tetszik.

Tizenhatodik ajánlat

Besh o droM: Amikor én még kissrác voltam (Illés cover)















A Besh o droM kis hazánk egyik legkiemelkedőbb alakulata a népzene/világzene terén. Vétek nem ismerni őket. Aki még esetleg nem ismeri őket, annak annyit róluk hogy mindenféle nép zenéjét játsszák az Alpoktól keletre és délre, Kisázsiáig bezárólag. Ezeket keverik hol egymással, hol modernebb megoldásokkal (scratch, dobgép, ilyesmik), nagyon élénk elegyet alkotva.
Ez a szám a 2005-ös Universal által megjelentetett Amikor én még kissrác voltam – Tisztelgés az Illés zenekar előtt c. lemezen jelent meg, melyen 13 zenekar egy-egy Illés szám eljátszásával teszi tiszteletét. Illusztris a névsor (Kispál, Sziámi, PASO stb.) nekem legjobban a Besh o droM átirata tetszik, a klipp meg úgy zseniális ahogy van! Nem is szaporítom tovább a szót, tessék:

Tizenötödik ajánlat

Steve Reich: Music for Mallet Instruments, Voices and Organ













Kortárs zenetörténet órán Steve Reich-et vettük, akkor hallottam ezt a művet először. Nagyon megfogott amint tudtam beszereztem.
Steve Reich a minimalista zene egyik legnagyobb alakja, a "zene ütős* hangszerekre, énekhangokra és orgonára" című műve tipikus minimalista kompozíció. A mű 1973-ban íródott, 2 harangjátékra, 4 marimbára, metallophon-ra három női énekhangra és orgonára. A mű négy részből áll, de egyben, szünet nélkül kell előadni.
Hipnotikus a mű, az ütőshangszerek csilingelése, az orgona és a női hangok tartott hangjai valamint a monoton ritmusok nagyon bezsongatják az embert, de pont ez tetszett meg az egészben.
Ez megint csak olyan dolog amitől valaki vagy 1 perc után idegrohamot kap, vagy napokig hallgatná. Mindkettőt megértem, de magamat az utóbbi csoportba sorolom, ezért is írok itt róla.

*igazából a mallett egyfajta kalapácsot jelent, tehát speciális ütővel megszólaltatott hangszerekre gondolt a szerző, de jobb magyar kifejezést nem találtam, így maradt az ütőshangszerek megjelölés (már csak a bartóki utálás miatt is, amit mondjuk lehet hogy csak én látok bele a címbe)

Tizennegyedik ajánlat

Játékot még úgy sem ajánlottam, legyen hát egy végre:

Visitor

a hétvégén mutatták nekem ezt az elég érdekes játékot. Igazából nem egy nagy ügy 10-15 perc alatt végig játssza az ember, de igen ötletes és nagyon hangulatos játék. Egy földre jutott kis földönkívüli lényt kell irányítunk a teljes kifejlődéséig. Annyit elöljáróban még hogy igen véres tehát aki nem bírja ne próbálkozzon:

Itt játszható

Tizenharmadik ajánlat

Russkaja: Kasatchok Superstar

2007-ben Veszprémben játszott ez a zenekar, akkor kihagytam, mondom valami ska együttes, csak nem lesz valami nagy extra. Persze egyik kedves ismerősöm másnap félórán keresztül áradozott a koncertről, hogy milyen hihetetlen jó volt, meg hogy már évek óta nem volt ilyen jó koncerten stb. Egy picit sem voltam ideges, á nem, picit sem..
Na mindegy, nemrég mejelent első teljes hanganyaguk a Kasatchok Superstar, amint tudtam rávetettem magam. Hát pont olyan amilyet az előzetes hírek után elképzeltem. A csapatról annyit hogy bécsi székhelyűek és igencsak multikultúrális, alapvetően orosz-ukrán azonban a dobos például magyar. Ez természetesen és a zenekar nevében jelenlévő SKA szó gyakorlatilag teljesen jól bemutatja mit várhat el az ember a bandától, skás, punkos, ruszkis keveréket fúvósokkal, hegedűvel nagyrészt orosz szövegekkel, full profizmussal. Pont azt amit az Emir Kusturica féle No Smoking Orchestrától vártam balkán pank* címen (ott mondjuk pont nem azt kaptam amire számítottam az említett stílus meghatározás alapján). Szóval nagyon jók, jók a számok, nem idegesítő a ruszki szöveg, teljesen változatos, ötletes, jó váltások, minden ami kell ahhoz hogy jó muzsikát kapjunk. nem is szaporítom a szót, tessék meghallgatni!

www.russkaja.com



*tudom hogy az oroszoknak nem sok közük van a balkánhoz, nem vagyok tudatlan, de hangulat alapján ilyesmire számítok egy jobb fajta balkáni együttestől.

Tizenkettedik ajánlat

Könyv jöjjön:

Terry Pratchett: Kisistenek (Small Gods)

Egyik kedvenc szerzőm műve ez a könyvecske, nem rég sikerült elolvasni és rögtön az általam olvasott Pratchett könyvek Toplistáján az első helyre ugrott. Terry Pratchett a második legolvasottab angol író és annak ellenére hogy már több mint 15 éve olvashatók művei magyarul, hazánkban alig-alig ismert. Nem hiszem hogy cikkem változtat ezen a helyzeten, de mindenkinek csak ajánlani tudom a szerzőt, mert nagyon érdekesek és viccesek történetei, valamint a szerző stílusa az utánozhatatlan kategóriába esik. Talán Karinthy vagy Örkény stílusához tudnám hasonlítani, náluk éreztem ilyesmi teljesen nyakatekert szemléletmódot, viszont alapvető különbség hogy Pratchett leginkább a fantasy műfajában alkot (szerencsére elég termékenyen csak a Korongvilág sorozatban több mint 40 műve jelent meg). Ez a könyv is a híres Korongvilág (Discworld) sorozat tagja. A sorozat alapját a helyszín adja, a Korongvilág egy képzeletbeli világ mely négy hatalmas elefánt hátán nyugszik akik pedig egy még hatalmasabb teknőc (nevezetesen Nagy A'Tuin) hátán állnak, és Nagy A'Tuin csak úszik a végtelenben, ki tudja meddig. A sorozat könyvei általában nem kötődnek szorosan egymáshoz, csak a világ azonos és vannak visszatérő szereplők, például a láthatatlan egyetem könyvtárosa (aki a könyvtárban található könyvek mágikus tulajdonságai révén egyszercsak orángutánként folytatta tovább életét), vagy maga a Halál (AKI CSUPA NAGY BETŰVEL SZÓLAL MEG, és megtudhatjuk róla hogy szeret méhészkedni, csak azt nem szereti amikor az egyik méh a koponyájába száll, mert megfájdul tőle a feje). Jelen könyv is egy teljesen különálló történetet mesél el. A hihetetlen erőben levő Nagy Isten Om (akinek erejét a megszámlálhatatlan sok hívő hite adja) egyszer csak azt veszi észre hogy teknősbéka alakot ölt, és csak egyetlenegy hívője maradt Tesveer, aki talán a legügyetlenebb és legegyszerűbb fiú akit csak el lehet képzelni. Om természetesen elég kényelmetlenül érzi magát jelenlegi állápotában, úgyhogy egyből egyetlen hívője segítségével régi hatalmának visszaszerzéséhez fog. Az igencsak szegényes feltéteteleknek megfelelően (nem sok gyámoltalanabb állatot tudok a teknőcnél, és nem igazán hinné el egyetlen ember sem hogy istene, aki ráadásul igencsak nagy bosszúálló hírében áll, egy teknőc páncéljába bújik bele hogy hívőihez szóljon) elég kalandos út elé néznek főhőseink, akinek útját még a Kvizíció vezetője Vorbis hatalmi törékvései is nehezítik. Furcsábbnál furcsább helyszínek és szereplők tarkítják útjukat, és persze megszámlálhatatlan kalandban, harcban, menekülésben és kutyagolásban van részük. A könyv érdekessége hogy Pratchett elég érdekes világnézetét ebben a könyvben a vallásra kivetítve mutatja be, és szinte észrevétlenül mutatja be a vallások alapvető tulajdonságait/hibáit, és igencsak elgondolkodtató következtetéseket vonhat le az ember ha elgondolkodik aszerint a különös és szokatlan észjárás szerint, amin Pratchett gondolkodik. Mindenképpen érdemes szerintem megismerkedni a könyvvel és írójával, nagyon sok mindent tanulhat az ember belőle, mivel olyan szemszögből is megmutat dolgokat ami magunktól nem jutna eszünkbe, és nagyon fontos szerintem a dolgokat a lehető legtöbb nézőpontból megvizsgálni. Aki viszont szórakozásra vágyik, és nem riasztja el az a humor, amely gondolkodást igényel, számára is kellemes perceket okozhat ez a könyv.

Tizenegyedik ajánlat

Rég ajánlottam nótát, legyen most az.












Hüsker Dü: Don't Want to Know if You Are Lonely

Nem állítom hogy a Hüsker Dü életmű pontos ismerője lennék, de azok a lemezek és dalok amiket eddig hallottam tőlük meggyőztek. A zenekar a nem túl sok dologról híres Minnesota államból való, 1979-ben alakult a Ramones hatására, nevét pedig az igen vicces nevű dán társasjátékról kapta (ha jól tudom azt jelenti "Emlékszel?").Tagjai: Bob Mould-gitár, Greg Norton-basszusgitár és Grant Hart-dob. 6 darab albumot készítettek az első négy független kiadónál jelent meg, az utolsó kettő pedig a Warner kiadásában, nagyobb sikereket azonban nem értek el. '87-ben a tagok személyes és egymásközti problémái miatt a zenekar feloszlott. Nagy sikert nem értek el azonban a punk- és a rockzene fejlődésére hatásuk nagyon nagy volt. Több zenekar is nagy hatásukként emlegetik őket, Billie Joe Armstrong a Green Day-ből például a Hüsker Dü és a Replacements (ugyancsak Minneapolisi együttes ugyanabból az időből és stílusból) hatását tartja a legfontosabbnak zenéjében. Az első Warner által megjelentetett '86-os Candy Apple Grey című lemezük második száma a Don't Want to Know if You Are Lonely. A dalt Hart, a dobos írta és énekli (szerintem vicces ha a dobos énekel, egyébként a Hüsker Düben Mould és Hart felváltva énekeltek). Nagyon megfogott a dal elsőre is, erőteljes de szemcsés hangzás, elég gyors tempojú dob, ugyanakkor nagyon dallamos az ének. Ami persze a legfontosabb számomra (és mint a legtöbb dalban ami nagyon tetszik) a dal hangulata, egyszerre szomorú és vidám, elmondhatatlan, de nagyon jó. Olyan lélekkel teli de semmiképpen sem romantikus vagy giccses. Tényleg nem tudom elmagyarázni, meg kell hallgatni:
Hüsker Dü: Don't Want to Know if You Are Lonely

(Ui: A Green Day féle verzió is érdekes, mert természetesen feldolgozták)