Kortárs zenetörténet órán Steve Reich-et vettük, akkor hallottam ezt a művet először. Nagyon megfogott amint tudtam beszereztem.
Steve Reich a minimalista zene egyik legnagyobb alakja, a "zene ütős* hangszerekre, énekhangokra és orgonára" című műve tipikus minimalista kompozíció. A mű 1973-ban íródott, 2 harangjátékra, 4 marimbára, metallophon-ra három női énekhangra és orgonára. A mű négy részből áll, de egyben, szünet nélkül kell előadni.
Hipnotikus a mű, az ütőshangszerek csilingelése, az orgona és a női hangok tartott hangjai valamint a monoton ritmusok nagyon bezsongatják az embert, de pont ez tetszett meg az egészben.
Ez megint csak olyan dolog amitől valaki vagy 1 perc után idegrohamot kap, vagy napokig hallgatná. Mindkettőt megértem, de magamat az utóbbi csoportba sorolom, ezért is írok itt róla.
*igazából a mallett egyfajta kalapácsot jelent, tehát speciális ütővel megszólaltatott hangszerekre gondolt a szerző, de jobb magyar kifejezést nem találtam, így maradt az ütőshangszerek megjelölés (már csak a bartóki utálás miatt is, amit mondjuk lehet hogy csak én látok bele a címbe)
No comments:
Post a Comment