Rég ajánlottam nótát, legyen most az.
Hüsker Dü: Don't Want to Know if You Are Lonely
Nem állítom hogy a Hüsker Dü életmű pontos ismerője lennék, de azok a lemezek és dalok amiket eddig hallottam tőlük meggyőztek. A zenekar a nem túl sok dologról híres Minnesota államból való, 1979-ben alakult a Ramones hatására, nevét pedig az igen vicces nevű dán társasjátékról kapta (ha jól tudom azt jelenti "Emlékszel?").Tagjai: Bob Mould-gitár, Greg Norton-basszusgitár és Grant Hart-dob. 6 darab albumot készítettek az első négy független kiadónál jelent meg, az utolsó kettő pedig a Warner kiadásában, nagyobb sikereket azonban nem értek el. '87-ben a tagok személyes és egymásközti problémái miatt a zenekar feloszlott. Nagy sikert nem értek el azonban a punk- és a rockzene fejlődésére hatásuk nagyon nagy volt. Több zenekar is nagy hatásukként emlegetik őket, Billie Joe Armstrong a Green Day-ből például a Hüsker Dü és a Replacements (ugyancsak Minneapolisi együttes ugyanabból az időből és stílusból) hatását tartja a legfontosabbnak zenéjében. Az első Warner által megjelentetett '86-os Candy Apple Grey című lemezük második száma a Don't Want to Know if You Are Lonely. A dalt Hart, a dobos írta és énekli (szerintem vicces ha a dobos énekel, egyébként a Hüsker Düben Mould és Hart felváltva énekeltek). Nagyon megfogott a dal elsőre is, erőteljes de szemcsés hangzás, elég gyors tempojú dob, ugyanakkor nagyon dallamos az ének. Ami persze a legfontosabb számomra (és mint a legtöbb dalban ami nagyon tetszik) a dal hangulata, egyszerre szomorú és vidám, elmondhatatlan, de nagyon jó. Olyan lélekkel teli de semmiképpen sem romantikus vagy giccses. Tényleg nem tudom elmagyarázni, meg kell hallgatni:
Hüsker Dü: Don't Want to Know if You Are Lonely
(Ui: A Green Day féle verzió is érdekes, mert természetesen feldolgozták)
Egyik ismerősöm vadászott Jim Jarmusch filmekre és megkérdezte tőlem hogy nincsen esetleg nekem. Mondtam hogy meg van a
Kávé és Cigaretta (Coffee and Cigarettes)
c. filmje, amit oda is adtam neki, és akkor esett le hogy évek óta megvan de nem láttam még végig, így hát nekiálltam és megnéztem. Igencsak remek film, mostanában az egyik legjobb amit láttam. A film szinte teljesen különálló rövid jelenetekből áll amiket a rendező (nem túl meglepő módon) a kávé és a cigaretta kettős élvezetének témájára fűzte fel egy igen változatos és érdekes láncot alkotva ezzel (direkt nem írtam hogy érdekes és színes, mivel az egész film Jarmuschhoz méltóan fekete-fehér). Az első jelenet már '85-ben elkészült egész estés filmmé azonban csak 2003-ra állt öszze. Különböző beszélgetések, találkozások jelennek meg sorban egymás után, és tényleg a legkülönbözőbb nemű/korú/nemzetiségű/társadalmi helyzetű ember jelenik meg a film során, a témának köszönhetően azonban mégis teljesen egységes a film. Mindegyik történet magában véve is ötletes és jó (csak egy vagy kettő jelenettel nem tudtam mit kezdeni, ezek sem voltak rosszak csak nem esett le a lényege) és a kiváló szereplőgárda pedig nagyon jól adja elő őket, bár többen is saját magukat játsszák. Hihetetlenül jó például Cate Blanchett önmaga és sajátmaga által játszott unokatestvérének találkozása, vagy Iggy Pop és Tom Waits beszélgetése. Nagyon viccesek a Steve Buscemi által játszott pincér hülye teoriái amiket ráadásul komolyan is vesz, Bill Murray jelenetén pedig még mindig elröhögöm magam ha csak rágondolok. De nagyon megható például az utolsó jelenet, szóval tényleg nagyon vátozatosak a sztorik. Igazából ez is olyan film amiben a történés igazából másodrendű (jobban mondva lényegtelen mivel semmi sem történik benne szigorúan nézve) és a gondolatok, hangulatok adják a film lényegét. Én speciel imádom az ilyen filmeket, így nem meglepő hogy tetszett, azonban abszolút megértem ha valaki csak idővesztegetésnek érzi. Ajánlani tudom csak mindenkinek, mondhatjuk művészfilmnek, azonban jóval a befogadhatóság határán belül van, így tényleg akárkinek élményt jelenthet aki kicsit is nyitottab a nem szokványos filmekhez. Aki pedig a címben említett két dolog nagy rajongója, annak meg kötelező.
Rég ajánlottam nótát, legyen most az. 
