Nyolcadik ajánlat: Fújhatjuk!

Következzék egy kiváló film:

Fújhatjuk! (Brassed Off)

A filmet Ewan McGregor nevével fémjelzik, és bár nem éppen leghíresebb filmje, és nem is kap olyan túl hangsúlyos szerepet, mindenképpen az egyik nagy kedvencem.

Ennek filmnek megtekintése minden rézhangszeren játszó egyénnek erősen ajánlott, ugyanis kiváló Brass Band muzsikákat hallhatunk a film alatt, amelyet a Grimethorpe Colliery Band játszik. Külön említésre méltó hogy a színészek a film kedvéért foglalkoztak a szerep szerinti hangszereikkel, így az ujjaik a zenének megfelelően járnak a billentyűkön, és nem kap a zenében kicsit is járatos ember agyérgörcsöt a látványtól, mint az esetek 99%-ban amikor színészeknek kell a filmben zenélniük, és lövésük nincs az adott hangszerhez miközben éppen lejátszák a csillagos eget/elcsábítanak egy hölgyet/megnyernek egy világversenyt kiváló hangszeres tudásukkal. Mindezek ellenére nem csak zenészek számára élvezhető az alkotás, átlagos felhasználó számára is tökéletesen fogyasztható.

Általában a zenés filmekről „csupamókaéskacagás” hangulat jut mindenkinek az eszébe, na ez pont nem olyan, elég éles mondanivalójú dráma tulajdonképpen a film, amit a zene ellensúlyoz valamelyest.

A történet egy angol bányavárosban játszódik a 90-es évek elején/közepén, a bánya a bezárás közelébe jut (bár nem veszteséges, de a vállalatot ez nem túlságosan érdekli, a szén már nem menő), több ezer ember válhat munkanélkülivé, és nem túl jók a kilátások. Szavazásra bocsátják a dolgozók közt vagy megvizsgáltatják a bánya lehetőségeit szakértőkkel, és az alapján dönt a vállalat, vagy elfogadják a 23.000 fontos végkielégítést, ami azonban csak egyszeri ajánlat és csökkeni fog. A bánya esetleges bezárásának árnyéka a bányászzenekar munkájára is ráveti sötét fellegeit. A kérdés jogos, ha nincs bánya van-e a zenekarnak létjogosultsága, de az országos verseny egyre csak közeledik, és készülni kell rá. Az emberek ráadásul saját problémáikkal is szembe kell nézniük, adósságok, betegségek.

A filmben vannak azért vidámabb pillanatok is, részegen menetelő zenekar és hasonló vidám zenekari életképek. A film valamelyest megnyugtató és vidám vége ellenére nagyon is valódi képet kapunk az akkori helyzetről, és a hétköznapi emberek gondjairól/bajairól, amelyeket azért enyhíti a zenélés öröme.