Kilencedik ajánlat

Egyik legkedvesebb Régizenei felvételem:

Francesco Cavalli: Mária-Vesperás

a Concerto Palatino gyönyörű megszólaltatásában. Teljesen véletlenül akadtam rá erre a felvételre, Cavalliról csak annyi rémlett hogy Monteverdinél tanult, és nem is csalódtam. Nem olyan nagyszabású, mint Monteverdi Vesperása, sokkal intimebb, inkább kamarazeneszerű (bár ez lehet hogy az előadás miatt van így) de nagyon szép. Természetesen az csak a hab számomra a tortán hogy az egyik legjelentősebb Régizenét művelő rezes együttes az előadó (mikor először hallottam a felvételt még nem tudtam hogy kik is ők valójában). Az előadó apparátus: 8 énekes, 2 cornetto (cink), 8 harsona, 2 hegedű és continuo. Ez alapján furcsának tűnhet a fent említett „intim” jelző, azonban barokkhangszerekről van szó, amelyek sokkal lágyabban, puhábban szólnak értő kezekben, és abból ez esetben nincs hiány. A liturgia szerint haladó misetételek előtt antifóna szólal meg, utána pedig tisztán hangszeres canzona vagy sonata hallható. Nekem nagyon tetszik az énekesek hangja, technikája, természetesen historikus előadásmód szerinti. A hangszeresekre sem lehet panasz, gyönyörűen szólnak a hegedűk, fényesen, de nem élesen, és technikailag is kiválóak. Amin mindig meglepődöm, az a cornetto játékosok virtuozitása, mostanában ez elvileg már nem meglepő, de én még mindig ledöbbenek, hogy ezen az iszonyatosan kényes hangszeren ilyen futamokat lehet játszani. A harsonások is kiválóan szerepelnek, külön élmény mikor megszólalnak a nagy tuttikban, egy-egy záróakkordtól égnek mered az ember haja, gyönyörű.

Mindenképpen érdemes megismerkedni ezzel a lemezzel (igazából lemezekkel, ugyanis kétlemezes a felvétel), maga a zene is kiváló, és az előadás is gyönyörű, aki pedig érdeklődik a Régizene iránt mindenképpen tegyen vele egy próbát.

Concerto Palatino