Első ajánlat: Sublime: Wrong Way

Hahó! Na mivel is kezdjem? Kezdem mondjuk egy dallal! Egyik nagy kedven- cem:

Sublime: Wrong Way

A Sublime egyik kedvenc zenekarom, mindenkinek ajánlom, aki nem ismerné.
1988-ban alakította meg a zenekart Brad Novell (ének, gitár), Eric Wilson (basszusgitár) és Bud Gaugh (dobok) Long Beach-en Kaliforniában. Aki ebből arra következtet hogy nem viking metált kezdtek el játszani hanem valami könnyedebbet, az nyugodtan megveregetheti saját vállát ugyanis igaza van. A Sublime-nak sikerült ugyanis (legalábbis szerintem) legjobban vegyíteni a reggae, ska és punk hatásokat, amikből egy elég érdekes és egyéni zenét tudtak kihozni mindenfajta erőlködés nélkül. A 90'-es évek elején már viszonylag nagy népszerűségnek örvendtek, azonban szinte mindent elkövettek az ellen, hogy igazi sztárok lehessenek. Az első szinte házilag elkészült album (40. Oz to Freedom) sikere után leszerződtette őket az MCA, azonban az itt megjelentetett második lemez (Robbin' the Hood) botrányos lett, állítólag egy darab 4 sávos felvevővel lett elkészítve, és sem a zenekar, sem a stúdiós srác nem mellőzte a felvételek alatt a különböző drogok használatát. Ezeknek megfelelően hallgathatalan albumot készítettek (nekem speciel még nem sikerült végig hallgatnom). A túlzott drogfogyasztás és egyéb botrányok amúgy is elég jellemzőek volt a zenekarra, illetve az azt folyamatosan kísérő baráti társaságra. A drogok legjobban Brad-et viselték meg, a folyamatos heroinozás megtette hatását, '96 május 25-én túladagolásban meghalt. A poszthumusz megjelent harmadik cím nélküli lemezük (amelyeknek felvételei még Brad halála előtt befejeződtek) azonban azóta kb. 5 millió fogyott el, ami nem rossz teljesítmény szerintem három kaliforniai sráctól, akik csak bulizni akartak meg zenélni.
A Sublime első és harmadik lemezét egyszerűen imádom, pont kellő mértékben tartalmaz reggae-t, ska-t, punk-ot, hip-hop-ot, dub-ot meg kitudja mit, de sehol sem erőltetten kapjuk őket, hanem lazán természetesen adagolva, amit mindig felüdülés hallani (főleg a mai erőltetett, összetákolt együttesekkel és íróasztalnál, szögmérővel összerakott tucatszámra készülő rádiósslágerek világában). A hangszeres produkciókban nincs semmi magamutogató, kellemes nyugodt de ugyanakkor ötletes, és minderre jött Brad éneke, aki szerintem az egyik legjobb énekes volt a maga kategóriájában.
A Wrong Way a poszthumusz 3. lemezük 3. nótája, ezt a számot mindig jól esik meghallgatnom, a benne lévő pozanszóló meg csak hab a tortán. Amúgy ez egy könnyed ska szám, szövege viszont komolyabb. Annie-ről szól, akit a részeges faterja és 7 bátyja az utcára küldenek pénzt keresni, de senki sem szól neki hogy "rossz úton" jár. Hát igen, ez így leírva nem túl vidám, azonban talán ez a Sublime egyik erőssége, vagyis hogy hogy lehet egy komolyabb témára könnyed számot írni (lásd még pl. Date Rape) . Szerintem ha egy ilyesmi témát így természetesebb formában kapunk igazibbnak, közelebbinek érezzük, mintha valami depressziós akusztikus ballada formájában hallanánk, amiből már van jópár és a felét már el sem hisszük régóta...

Ha még nem ismered és érdekelne: Sublime: Wrong Way